Az izomegyensúly felbomlása (izomdiszbalansz)

A mozgás szervrendszerének kiegyensúlyozatlan igénybevétele eredményeként az agonista és antagonista izmok koordinált működésében zavar lép fel, ami (ha időben nem kompenzálják) hibás tónuseloszlást von maga után (a tónusos izom megrövidül, a fázisos megnyúlik). Ennek következménye a mozgásszervek statikus és dinamikus túlterhelése.

Vállövi diszbalansz

A váll körüli izmok egyensúlyának felbomlását jelenti, ami a váll-vállöv-nyaki régióban okoz problémákat.

A vállöv biomechanikája

A vállízület (articulatio humeri) a lapockacsont felső oldalsó részén lévő árok (cavitas glenoidalis scapulae) és a karcsont feje (caput humeri) által alkotott gömbízület. A vállízületi árkot körkörösen tapadó rostosporc-gyűrű (labrum glenoidale scapulae) nagyobbítja és mélyíti.

  • Az ízvápa felszíne az ízfejhez képest aránytalanul kicsiny (1:6), ami jelentékenyen hozzájárul az ízület mozgásszabadságához.

A vállízület/vállöv felépítése
A vállízület/vállöv mozgásai
A vállízület/vállöv izmai

A vállövi diszbalansz jellemzői

Megrövidült izmok:

Megnyúlt (gyengült) izmok:

Tünetek:

  • fokozott kifózis, (előreeső vállak, túlságosan domború hát, előre helyezett fejtartás, aminek következtében a tarkó alatti izmok is megrövidülnek),
  • állandó fájdalom a váll és nyak környékén,
  • szédülés, fejfájás, fülzúgás, látászavar,
  • nehézlégzés, szívproblémák,
  • másodlagos vállütközési szindróma, melyet a vállízület izomdiszbalanszból fakadó gyenge stabilitása okoz.
  • Az ütközési szindrómát a karcsont feje, valamint a vállcsúcs által képzett boltozat között rendelkezésére álló hely csökkenése okozza. Ha az ütközési szindróma fennáll, a tövis feletti izom és ínja, valamint a vállcsúcs alatti nyálkatömlő becsípődik a karcsont és a vállcsúcs közé. Az eredmény pedig az, hogy a nyálkatömlő megduzzad és érzékennyé válik, ahogyan a tövis feletti izom és ín is.

Megelőzés, korrekció

Az izomegyensúly megteremtésének alapja a nyomó mozdulatokat ellensúlyozó húzó mozdulatok végzése. Emellett korrekciós és nyújtó gyakorlatok alkalmazása is célszerű lehet.

A gyengülésre hajlamos izmok erősítése korrekciós gyakorlatokkal:

A rövidülésre hajlamos izmok nyújtása:

  • nagy és kis mellizom (ez, ez vagy ez),
  • vállizom első és középső része (első, középső),
  • trapézizom felső része (ez),
  • lapockaemelő izom (ez),
  • fejbiccentő izom (ez),
  • tarkó alatti izmok (ez),
  • gerincmerevítők nyaki szakasza (ez).

Medenceövi diszbalansz

A medence körüli izmok egyensúlyának felbomlását jelenti, ami a csípő és az ágyéki gerinc környékén jelentkező krónikus fájdalmaknak egyik leggyakoribb okozója.

A medenceöv biomechanikája

A csípőízület (articulatio coxae) a combcsont feje (caput femoris), valamint a medencecsont csípőízületi árka (acetabulum) által alkotott gömbízület. Az ízületi árkot a vállízülethez hasonlóan rostosporc-gyűrű (labrum acetabulare) mélyíti. A combcsont feje nem közvetlenül kapcsolódik a testhez, hanem egy viszonylag hosszú, ferde lefutású nyakon keresztül.

  • A normál nyakszög (collodiafizeális szög) 130° körüli, jelentősége elsősorban a teherkar és erőkar megosztásában van, mely normálisan 3:1 arányú. Ettől eltérő konfiguráció (varus vagy valgus csípő) a nyakra ható nyírőerőket vagy a fejre ható nyomóerőket fokozza.

A medenceöv/csípőízület felépítése
A medenceöv/csípőízület mozgásai
A medenceöv/csípőízület izmai

A medenceövi diszbalansz jellemzői

Megrövidült izmok:

Megnyúlt (gyengült) izmok:

Tünetek
A medencét előrebillentő csípőhajlító és alsóháti izomcsoportok megrövidülnek, másrészt a medencét kiegyenesítő csípőfeszítő és hasizmok meghosszabbodnak. A medence előrebillen, és az SI-ízület kemény szalagvezetései által a gerincoszlop is előrehajlik. A gerinc ágyéki szakaszának túlfeszítése miatt a csigolyák (porckorongok és csigolyaízületek) túlterhelődnek. Mindezek hatására kialakulhat:

  • fokozott lordózis (az ágyéki gerinc homorulatának a fokozódása),
  • helyi fájdalom a csigolya kisízületeiben,
  • a degenerálódott porckorongok által nyomott ideggyökökből kisugárzó fájdalom, majd porckorongsérv,
  • SI ízületi gyulladás,
  • a lábfej kifelé fordítása járás közben, aminek következtében túlterhelődnek a belső térdszalagok,
  • a hasi, kismedencei szervek előreesése.

Megelőzés, korrekció

Az izomegyensúly megteremtésének alapja a vállövhöz hasonlóan, a gyengülésre hajlamos izmok erősítése, és a rövidülésre hajlamos izmok nyújtása.

A gyengülésre hajlamos izmok erősítése:

  • az egyenes hasizom edzésénél négy körülményt kell figyelembe venni.
  • Az első, hogy az izomhasat négy harántirányú inas behúzódás (intersectio tendinea) szakítja meg. Ebből a három állandóbb az izom eredése és a köldök magassága közé esik, míg a negyedik (amely gyakran hiányzik vagy csak az izom lateralis részét szakítja meg) a köldök alatt kb. három harántujjnyira fekszik. Így az izom egyes szakaszai (mintegy külön-külön inakkal lévén biztosítva) külön is összehúzódhatnak anélkül, hogy az izom más részeit passzívan ki tudnák nyújtani. Emellett az inas behúzódások által elválasztott öt szakaszt külön-külön, látják el motoros idegrostokkal a borda közti (Th7-Th11), a n. subcostalis (Th12), ill. a n.iliohypogastricus és a n. ilioinguinalis (Th12-L1) idegek.
  • Ebből következik, hogy az egyes szelvényei elkülönült munkavégzésre képesek, tehát lehet célzott gyakorlattal a felső vagy az alsó rész munkavégzését hangsúlyosabbá tenni.

  • Második, hogy akár felülésnél, akár lábemelésnél nem elegendő ha felülünk vagy felemeljük a lábunk. A hasizom csak akkor rövidül, ha a bordakosár alja közelít a medencéhez.
  • Ellenkező esetben a csípőhajlítók dolgoznak.

  • Harmadik, hogy az igen népszerű izometrikus tartásnál (plank) figyelembe kell venni, hogy az izometrikus munka speciális izommunka, tekintettel arra, hogy az izom nem rövidül. Jellemzője, hogy igen hatékonyan növeli az erőt, de csak az adott ízületi szöghelyzetben. Ez a célnak itt meg is felel, ha a medence megfelelő állásánál fejti ki a hasizom a legnagyobb erőt. A végrehajtásnál azonban figyelni kell arra, hogy a medence a kellő mértékben billentve legyen végig, az alsóháti szakasz ne homorítson be a fáradás hatására. (Ez a haskerék gyakorlat végrehajtására is igaz.)

  • Negyedik, hogy az egyenes hasizom is pont ugyanúgy harántcsíkolt vázizom, mint a többi vázizom, ezért edzeni is úgy kell. Ugyanazok a szempontok igazak rá is, ugyanúgy kell az intenzitást, a szett és ismétlésszámot meghatározni rá.

  • A fentiek alapján a has erősítésére célszerű gyakorlatok: felülés vízszintes vagy negatív padon, csípőemeléses lábemelés vízszintesen vagy ferdepadon, hasprés, térdelő vagy álló haskerék, elülső hídtartás.

  • nagy farizom (guggolás, román felhúzás, csípőfeltolás, egylábas felhúzás).

A rövidülésre hajlamos izmok nyújtása:

  • csípőhorpasz-izom (ez),
  • egyenes combizom (ez),
  • négyszögű ágyékizom (ez vagy ez),
  • ágyéki csípő-bordai izom (ez).

Egyéb területek

Csípőízületi diszbalansz

Iliotibiális- (IT) szalag szindróma

Piriformis szindróma

A combhajlítók működési zavarai

Szabóizom

Alkar (teniszkönyök, golfkönyök)

Vádli (kétfejű lábikraizom, gázlóizom)

Bicepsz

Kapcsolat: natstrength@gmail.com