Az izomegyensúly felbomlása (izomdiszbalansz)
A mozgás szervrendszerének kiegyensúlyozatlan igénybevétele eredményeként az agonista és antagonista izmok koordinált működésében zavar lép fel, ami (ha időben nem kompenzálják) hibás tónuseloszlást von maga után (a tónusos izom megrövidül, a fázisos megnyúlik). Ennek következménye a mozgásszervek statikus és dinamikus túlterhelése.
Vállövi diszbalansz
A váll körüli izmok egyensúlyának felbomlását jelenti, ami a váll-vállöv-nyaki régióban okoz problémákat.
A vállöv biomechanikája
A vállízület (articulatio humeri) a lapockacsont felső oldalsó részén lévő árok (cavitas glenoidalis scapulae) és a karcsont feje (caput humeri) által alkotott gömbízület. A vállízületi árkot körkörösen tapadó rostosporc-gyűrű (labrum glenoidale scapulae) nagyobbítja és mélyíti.
- Az ízvápa felszíne az ízfejhez képest aránytalanul kicsiny (1:6), ami jelentékenyen hozzájárul az ízület mozgásszabadságához.
A vállízület/vállöv felépítése
A vállízület/vállöv felépítése
Az ízület tokja erős, de meglehetősen laza. Általában a rostosporc-gyűrűn ered, és az ízfej alján lévő behúzódáson (collum anatomicum humeri) tapad.
- Az ízületi tok lazasága és speciális összetartó szalagok hiánya folytán ezt az ízületet nem ízületi tényezők, hanem a vállat körülvevő izomköpeny (rotátorköpeny) tartja egybe.
Az ízvápa felső szélén ered a bicepszizom hosszú fejének ina, amely egy szakaszon az ízületi tokon belül halad, majd egy kesztyűujjszerű ínhüvelyben (vagina synovialis intertubercularis) lép ki belőle.
A vállízületet körülvevő izmok közül többnek az ina szorosan összenőtt az ízületi tokkal, melynek szalagokkal megerősített részei is vannak. A működés közbeni súrlódás csökkentését izomtömlők biztosítják.
Az ízülethez csupán mechanikai szempontból tartozik a vállcsúcs (acromion) és a hollócsőrnyúlvány (processus coracoideus) közét áthidaló erős hollócsőr-vállcsúcsi szalag (ligamentum coracoacromiale). E szalag és a vállcsúcs együttesen boltozatot képez a karcsont feje fölött szinte másodlagos, nagyobb ízvápát alkotva.
- Ez mechanikailag igen fontos, mert megakadályozza, hogy a karcsont tengelye irányában ható erő (pl. tolódzkodás) a karcsont fejét felfelé kimozdítsa az ízvápából.
A vállcsúcs elhelyezkedése meghatározza a boltozat geometriáját, amely minél kisebb, annál nagyobb esély van a karcsonton levő, a rotátorköpeny kirotáló izmainak tapadási helyet biztosító gumó (tuberculum majus) és a vállcsúcs aljának ütközésére (vállütközési szindróma).
- 1. típus: lapos, normális vállcsúcs alatti tér, minimális ütközési rizikó.
- 2. típus: hajlott, némileg beszűkült vállcsúcs alatti tér, nagyobb ütközési rizikó.
- 3. típus: csőrös, jelentősen beszűkült vállcsúcs alatti tér, legnagyobb ütközési rizikó.
A vállcsúccsal ízületet alkotó kulcscsont mindkét végén ízület, felszínei közöt rostosporc korong található, váll-kulcscsonti ízület (articulatio acromioclavicularis) és a szegy-kulcscsonti ízület (articulatio sternoclavicularis).
A vállízület/vállöv mozgásai
A vállízület/vállöv mozgásai
A vállízület mozgásai a valóságban sokkal korlátozottabbak, mint az a vállöv minden irányban való szabad mozgathatóságából adódna. A vállízület mozgásaihoz mindig hozzáadódnak a vállöv (a lapocka és a kulcscsont) mozgásai is.
A lapocka mozgásai:
- emelés - süllyesztés (elevatio - depressio),
- távolítás - közelítés (protractio - retractio),
- fel- és le forgatás (rotatio).
A szegy-kulcscsonti ízület szabálytalan ízületi felszínei ellenére korlátolt szabad ízület, és aránylag szűkebb keretek között minden irányban mozgatható, ill. a saját tengelye körül forgatható. A kulcscsont mozgásai:
- emelés - süllyesztés (elevatio - depressio),
- előre - hátra csúsztatás (protractio - retractio),
- előre - hátra forgatás (rotatio),
- a kulcscsont saját tengelyében körmozgás (circumductio) max. kb. 50°-os kúp palástján.
Ha kizárólag a vállízület mozgásait elemezzük, azt a kulcscsont és a lapocka rögzített állapotában kell megtenni, és bár az ízület gömbízület, így végtelen sok tengely körül mozgatható, mégis a tér három fő síkjában (frontális, szagittális és horizontális) jellemezzük.
Frontális sík
A szigorúan frontális síkban végzett távolítás (abductio) során a kar nem éri el a vízszintest, csak ha kissé előrefelé eső irányban áll. Tovább a kar nem távolítható, mert a karcsont nagy gumója beleütközik a hollócsőr-vállcsúcsi szalagba, amely a távolítás (és a váll egyetlen) gátlókészüléke, és megakadályozza az ízület további mozgását.
- A kar akár függőlegesig is távolítható, ehhez azonban a lapocka forgása kell oly módon, hogy az ízvápa felfelé és alsó szöglete oldal felé fordul.
A közelítés (adductio) frontalis síkban a függőlegesen túl nem folytatható, mert a kar beleütközik a törzsbe, kissé előreemelt kar mellett azonban a törzs elé vihető a közelített kar.
Szagittális sík
A kar előre lendítése (flexio) rögzített váll mellett csak mintegy 60°-ig vihető. Rögzítetlen váll mellett a kar természetesen jóval a vízszintes fölé emelhető, előre és hátra (extensio) is tekintélyes mértékben lendíthető, amit az tesz lehetővé, hogy a kulcscsont a tengelye körül forogva biztosítja a lapocka megfelelő elmozdulásait.
Horizontális sík
A vállövi ízületi komplexumot egységesen véve a horizontális síkban a hajlítás (horizontal flexion) mértéke 120-135°, és a feszítésé (horizontal extension) 35-45°.
A vállízület mozgásai (síktól függetlenül) tetszés szerint kombinálhatók, a mozgások szélső kihasználásával a kart egy kúppalást mentén körül lehet hordozni (circumductio), és ezen belül a kar minden közbülső helyzetet elfoglalhat, ill. bármely helyzetben rotálható.
A vállízület mozgásait (a hollócsőr-vállcsúcsi szalagot leszámítva) nem ízületi tényezők korlátozzák, hanem az ízületet szorosan, csaknem hézagmentesen körülvevő izomkúp egyes részeinek megfeszülése, melyek azonban nem képesek megvédeni a vállízületet, ha a ható erő nem olyan irányú, hogy a karcsont feje megtámaszkodhatna az ízvápában.
A vállízület/vállöv izmai
A vállöv egyensúlyában szerepet játszó izmok
Mellizom
A nagy mellizom a törzstől eltartott kart közelíti és előrehúzza, a kart beforgatja, ill. rögzíti a kulcscsontot.
A kis mellizom a nagy mellizom alatt húzódik, előrehúzza a vállövet, ill. rögzített lapockák mellett a bordákat emeli.
Vállizom
A teljes izom a kart távolítja a testtől 90°-ig, és ebben a helyzetben előre-, ill. hátraviszi.
Elülső fűrészizom
Fő működése, hogy a kar vízszintes fölé emelésekor segíti a lapockát a felfelé forgásban, mellyel a vállizom munkáját egészíti ki. Ezenkívül távolítja a lapockát a gerinctől.
Az elülső fűrészizommal nem az a probléma, hogy rövidülne vagy megnyúlna, egyikre sem hajlamos, azonban a váll környéki izmok funkciózavara esetén egyre rosszabb minőségben képes a feladatát ellátni, vagyis biztosítani a lapocka és kar egymáshoz idomult, szinkronizált mozgását, a lapocka stabilitását.
- Gyakorlatilag ez az izom rögzíti a lapockát a bordákhoz, és akadályozza meg, hogy az kiforduljon, ezáltal kulcsszerepe van a váll egészségben.
Rotátorköpeny
Izmai finoman szabályozzák a karcsont mozgását és relatív helyzetét a lapockához viszonyítva.
- A lapocka alatti izom befelé rotálja a kart, stabilizálja a vállat.
- A tövis feletti izom kirotátor, a kart távolítja, rögzíti a karcsontot a vállízületben.
- A tövis alatti izom kifelé rotálja a kart (a fő kirotáló izom).
- A kis görgetegizom kifelé rotálja a kart (néha nincs elkülönülve a tövis alatti izomtól).
A nagy görgetegizom, mivel nem a rotátorköpeny izmaival együtt tapad a karcsont fején, hanem lejjebb, nem sorolható a rotátorköpeny tagjai közé. Nyúlásra hajlamos izom, de mivel berotátor, külön erősítést nem igényel, a mozdulat jellemzően túlsúlyban van az edzések során. Szerepe a vállöv stabilitásában nincs, funkciói más izmok munkáját segítik (beforgat, a távolított kart közelíti, hátrahúzza).
Trapézizom
A felső rész emeli a lapockát, részt vesz a fej hátra és oldalra billentésében.
A középső rész közelíti a lapockát.
Az alsó rész süllyeszti a lapockát, és részt vesz a visszabillentésében.
Rombuszizom
A kis rombuszizom a lapockát felfelé húzza és a gerinc felé közelíti.
A nagy rombuszizom a lapockát felfelé húzza, a gerinc felé közelíti és hozzászorítja a mellkasfalhoz.
Lapockaemelő izom
A lapockát emeli, és a lapocka vállízületi árkát lefelé dönti.
Fejbiccentő izom
Oldalra és felfelé forgatja a fejet.
Tarkó alatti izmok
Az első két nyakcsigolya magasságában elhelyezkedő négy izom (rectus capitis posterior major, obliquus capitis superior, obliquus capitis inferior, rectus capitis posterior minor) a fej felemelésében és forgatásában vesz részt.
A gerincmerevítő izmok nyaki szakasza
A nyaki gerinc forgatásáért és egyenesen tartásáért felelős izmok (féltövises izom, leghosszabb izom, tövisizom).
A vállövi diszbalansz jellemzői
Megrövidült izmok:
Megnyúlt (gyengült) izmok:
Tünetek:
- fokozott kifózis, (előreeső vállak, túlságosan domború hát, előre helyezett fejtartás, aminek következtében a tarkó alatti izmok is megrövidülnek),
- állandó fájdalom a váll és nyak környékén,
- szédülés, fejfájás, fülzúgás, látászavar,
- nehézlégzés, szívproblémák,
- másodlagos vállütközési szindróma, melyet a vállízület izomdiszbalanszból fakadó gyenge stabilitása okoz.
- Az ütközési szindrómát a karcsont feje, valamint a vállcsúcs által képzett boltozat között rendelkezésére álló hely csökkenése okozza. Ha az ütközési szindróma fennáll, a tövis feletti izom és ínja, valamint a vállcsúcs alatti nyálkatömlő becsípődik a karcsont és a vállcsúcs közé. Az eredmény pedig az, hogy a nyálkatömlő megduzzad és érzékennyé válik, ahogyan a tövis feletti izom és ín is.
Megelőzés, korrekció
Az izomegyensúly megteremtésének alapja a nyomó mozdulatokat ellensúlyozó húzó mozdulatok végzése. Emellett korrekciós és nyújtó gyakorlatok alkalmazása is célszerű lehet.
A gyengülésre hajlamos izmok erősítése korrekciós gyakorlatokkal:
- rotátorköpeny kirotátor izmai (kézisúlyos felvétel, kirotáció, kábeles kirotáció),
- vállizom hátsó része (T-emelés, archozhúzás, húzás hát mögött),
- elülső fűrészizom fekvőtámasz plusz vagy egykezes távolítás,
- trapézizom középső és alsó része (vállvonogatás ferdén, Y-emelés, lapockasüllyesztés 1. vagy 2.)
- kis és nagy rombuszizom (lapockaközelítés vagy lapockaközelítés evezőgépen),
- komplex (ez és ez).
A rövidülésre hajlamos izmok nyújtása:
- nagy és kis mellizom (ez, ez vagy ez),
- vállizom első és középső része (első, középső),
- trapézizom felső része (ez),
- lapockaemelő izom (ez),
- fejbiccentő izom (ez),
- tarkó alatti izmok (ez),
- gerincmerevítők nyaki szakasza (ez).
Medenceövi diszbalansz
A medence körüli izmok egyensúlyának felbomlását jelenti, ami a csípő és az ágyéki gerinc környékén jelentkező krónikus fájdalmaknak egyik leggyakoribb okozója.
A medenceöv biomechanikája
A csípőízület (articulatio coxae) a combcsont feje (caput femoris), valamint a medencecsont csípőízületi árka (acetabulum) által alkotott gömbízület. Az ízületi árkot a vállízülethez hasonlóan rostosporc-gyűrű (labrum acetabulare) mélyíti. A combcsont feje nem közvetlenül kapcsolódik a testhez, hanem egy viszonylag hosszú, ferde lefutású nyakon keresztül.
- A normál nyakszög (collodiafizeális szög) 130° körüli, jelentősége elsősorban a teherkar és erőkar megosztásában van, mely normálisan 3:1 arányú. Ettől eltérő konfiguráció (varus vagy valgus csípő) a nyakra ható nyírőerőket vagy a fejre ható nyomóerőket fokozza.
A medenceöv/csípőízület felépítése
A medenceöv/csípőízület felépítése
A medence (pelvis) elsősorban statikai funkciójú szerkezet, így alakja és felépítése a rugalmas alátámasztás igényéhez igazodik. A vállövvel ellentétben páratlan csontrészt is tartalmaz, a gerinchez tartozó keresztcsontot, amely a két medencecsonttal együtt (a nemi jellegnek megfelelő idomú) teljesen zárt csontgyűrűt alkot.
A medenceöv csontjaihoz háromféle összeköttetés tartozik:
- a szeméremcsontok összeköttetése (symphisis pubica),
- a keresztcsont-csípőcsonti ízület (articulatio sacroiliaca),
- a csípőízület (articulatio coxae).
A szeméremcsontok összeköttetése, a szimfízis nem valódi ízület, hanem inkább porcos kapcsolódás, mert a két csontfelszínt elöl és felül kissé vastagabb (tehát némileg ék alakú) rostporcos lemez köti össze.
- Belsejében rés található, amely valamelyest emlékeztet a valódi ízületek üregére, ezért egyes leírások a valódi (feszes) ízület felé átmenetnek fogják fel. A két szeméremcsont csonthártyája a porckorong felett elöl és hátul, de főleg felül és alul szalagszerű megerősödéssel megy át egymásba. Szüléskor rugalmasan tágul.
A keresztcsont-csípőcsonti (SI) ízület konstrukciós vezérelve a gerinccel szilárdan egybeépített, meghatározott, és csupán kevés mozgást biztosító szerkezet létrehozása.
- Az ízfelszíneket üvegporc helyett rostosporc borítja, ami a nyíró jellegű erőkhöz való alkalmazkodásként fogható fel. Az ízület tokja igen szoros, szalagkészüléke (főleg hátul) igen erős.
A csípőízület biztosítja a kapcsolatot a medenceöv és az alsó végtag között. A vállízülethez hasonló, de speciális gömbízület (a fej több, mint 50%-a a vápában van), mozgástartománya bizonyos irányokban jóval korlátozottabb, és szilárdabban is egyben tartott. Az ízületet részlegesen üvegporc borítja, az izületi árkot félhold alakban, melynek bemetszését kötőszöveti szalag (lig. transversum acetabuli) hidalja át, a fejen kis porcmentes bemélyedés van. A porchiányon át halad a lig. capitis femoris, mely ereknek biztosít helyet a combcsont fejének és nyakának táplálására.
- Az ízületet bő tok veszi körbe, amelyet szalagok erősítenek, és az ezen erősítő szalagok mélyebb rostjaiból álló gyűrűszalag (zona orbicularis) a combcsontot a nyakánál körülfogva rögzíti a medencecsonthoz.
A medenceöv/csípőízület mozgásai
A medenceöv/csípőízület mozgásai
A vállízülethez hasonlóan a mozgásokat itt is a tér három fő síkjában jellemezzük.
Frontális sík
A távolítás (abductio) egyénileg (kor, nem és testgyakorlás szerint) igen változó, átlagban 30-40° körül lehet.
A közelítés (adductio) nyújtott csípőízület mellett csak a combok összeütközéséig vihető, kicsit előre tartott combnál kb. 25°-ig.
Szagittális sík
A hajlítás (flexio) esetén az erős külső szalagok a combnyakról lecsavarodva meglazulnak, és a comb jelentősen előre lendíthető (a hátsó combizmok megfeszülése miatt csak behajlított térd mellett) majdnem annyira, hogy a comb elülső felszíne eléri a has elülső felszínét.
- E mozgás lehetséges terjedelme egyénileg is nagyon változó.
A feszítés során a szalagok spirálisan a combnyakra csavarodva megfeszülnek, és minimális mozgás után érvényesül a gátló hatásuk.
- Gyakori mozdulatforma a comb csaknem vízszintes kinyújtása hátrafelé (pl. műkorcsolya, torna). A valóságban az e mozgást végző a támaszkodó végtag csípőízületében erősen előrehajlítja a medencét, így a másik csípőízületében a combot hátrafelé felemelheti.
Horizontális sík
A hajlított comb távolítható (horizontal abduction) és közelíthető (horizontal adduction).
A vállízülethez hasonlóan a csípőízület mozgásai is (síktól függetlenül) tetszés szerint kombinálhatók, a combot előre- és kissé oldalfelé irányuló kúppalást mentén körül lehet hordozni (circumductio), ill. bármely helyzetben rotálható.
A medenceöv/csípőízület izmai
A medence egyensúlyában szerepet játszó izmok
Csípő-horpaszizom
A csípő-horpaszizom a láb előrelendítésének legfontosabb izma, lehetővé teszi a járást, a törzs előre hajlását, valamint fekvésből emeli a törzset.
Egyenes combizom
Az egyenes combizom a négyfejű combizom része, önálló működése (rögzített térdízület mellett) a csípőízületet hajlítja.
Négyszögű ágyékizom
A négyszögű ágyékizom a törzsizomzat része, funkciója a törzs oldalra történő hajlítása és a medence stabilizálása.
Ágyéki csípő-bordai izom
Az ágyéki csípő-bordai izom a gerincfeszítő izomcsoport tagja, funkciója gerinc egyenesen tartása. Egyoldali müködése esetén részt vesz a törzs oldalra hajlításában.
Nagy farizom
A nagy farizom funkciója a csípőízület feszítése, és a comb kifelé rotálása.
Hasizmok
Az egyenes hasizom feladata az ágyéki gerincszakasz hajlítása. Fontos szerepe van még a testtartásban is az által, hogy biztosítja a medence hátrabillenését.
A külső ferde hasizom a hasfal külső rétegét alkotja. Feladata az oldalra hajlítás, fontos szerepe van a medence stabilizálásában. Részt vesz az ágyéki gerincszakasz hajlításában, és a belső ferde hasizommal közös működése során a törzs forgatásában.
A belső ferde hasizom szintén részt vesz a hasfal oldalsó részének alkotásában, a hasfal középső rétegét képzi. Funkciói megegyeznek a külső ferde hasizoméval.
A haránt hasizom a legbelső hasizom (részben az egyenes hasizom mögött, részben az előtt halad), mintegy övszerűen körbefogja a derekat, és a hasat a gerinc felé húzza, tartja a hasűri szerveket. Működése megemeli a hasűri nyomást, ezáltal stabilizálja a törzset.
A medenceövi diszbalansz jellemzői
Megrövidült izmok:
Megnyúlt (gyengült) izmok:
Tünetek
A medencét előrebillentő csípőhajlító és alsóháti izomcsoportok megrövidülnek, másrészt a medencét kiegyenesítő csípőfeszítő és hasizmok meghosszabbodnak. A medence előrebillen, és az SI-ízület kemény szalagvezetései által a gerincoszlop is előrehajlik. A gerinc ágyéki szakaszának túlfeszítése miatt a csigolyák (porckorongok és csigolyaízületek) túlterhelődnek. Mindezek hatására kialakulhat:
- fokozott lordózis (az ágyéki gerinc homorulatának a fokozódása),
- helyi fájdalom a csigolya kisízületeiben,
- a degenerálódott porckorongok által nyomott ideggyökökből kisugárzó fájdalom, majd porckorongsérv,
- SI ízületi gyulladás,
- a lábfej kifelé fordítása járás közben, aminek következtében túlterhelődnek a belső térdszalagok,
- a hasi, kismedencei szervek előreesése.
Megelőzés, korrekció
Az izomegyensúly megteremtésének alapja a vállövhöz hasonlóan, a gyengülésre hajlamos izmok erősítése, és a rövidülésre hajlamos izmok nyújtása.
A gyengülésre hajlamos izmok erősítése:
- az egyenes hasizom edzésénél négy körülményt kell figyelembe venni.
- Az első, hogy az izomhasat négy harántirányú inas behúzódás (intersectio tendinea) szakítja meg. Ebből a három állandóbb az izom eredése és a köldök magassága közé esik, míg a negyedik (amely gyakran hiányzik vagy csak az izom lateralis részét szakítja meg) a köldök alatt kb. három harántujjnyira fekszik. Így az izom egyes szakaszai (mintegy külön-külön inakkal lévén biztosítva) külön is összehúzódhatnak anélkül, hogy az izom más részeit passzívan ki tudnák nyújtani. Emellett az inas behúzódások által elválasztott öt szakaszt külön-külön látják el motoros idegrostokkal a borda közti (Th7-Th11), a n. subcostalis (Th12), ill. a n.iliohypogastricus és a n. ilioinguinalis (Th12-L1) idegek.
- Ebből következik, hogy az egyes szelvényei elkülönült munkavégzésre képesek, tehát lehet célzott gyakorlattal a felső vagy az alsó rész munkavégzését hangsúlyosabbá tenni.
- Második, hogy akár felülésnél, akár lábemelésnél nem elegendő ha felülünk vagy felemeljük a lábunk. A hasizom csak akkor rövidül, ha a bordakosár alja közelít a medencéhez.
- Ellenkező esetben a csípőhajlítók dolgoznak.
- Harmadik, hogy az igen népszerű izometrikus tartásnál (plank) figyelembe kell venni, hogy az izometrikus munka speciális izommunka, tekintettel arra, hogy az izom nem rövidül. Jellemzője, hogy igen hatékonyan növeli az erőt, de csak az adott ízületi szöghelyzetben. Ez a célnak itt meg is felel, ha a medence megfelelő állásánál fejti ki a hasizom a legnagyobb erőt.
- A végrehajtásnál azonban figyelni kell arra, hogy a medence a kellő mértékben billentve legyen végig, az alsóháti szakasz ne homorítson be a fáradás hatására. (Ez a haskerék gyakorlat végrehajtására is igaz.)
- Negyedik, hogy az egyenes hasizom is pont ugyanúgy harántcsíkolt vázizom, mint a többi vázizom, ezért edzeni is úgy kell. Ugyanazok a szempontok igazak rá is, ugyanúgy kell az intenzitást, a szett és ismétlésszámot meghatározni rá.
- A fentiek alapján a has erősítésére célszerű gyakorlatok: felülés vízszintes vagy negatív padon, csípőemeléses lábemelés vízszintesen vagy ferdepadon.
- Amennyiben egészségügyi ellenjavallata van a fenti gyakorlatoknak: hasprés, elülső hídtartás, térdelő vagy álló haskerék.
- nagy farizom (guggolás, román felhúzás, csípőfeltolás, egylábas felhúzás).
A rövidülésre hajlamos izmok nyújtása:
- csípőhorpasz-izom (ez),
- egyenes combizom (ez),
- négyszögű ágyékizom (ez vagy ez),
- ágyéki csípő-bordai izom (ez).
Egyéb területek
Csípőízületi diszbalansz
Csípőízületi diszbalansz
A medenceöv/csípőízület egyensúlya a már részletezett szagittális sík mellett frontális síkban is fontos, ennek biztosítása a combközelítő és a combtávolító izmok feladata.
Amennyiben a combközelítők és combtávolítók (a gyengébb távolítók ill. a középső farizom, mint fő távolító) működése kiegyensúlyozott, a végtagi ízületek belső és külső oldala egyformán terhelődik. Ha a tónusos közelítő izmok rövidülnek, és a fázisos távolítók gyengülnek, az ún. valgus csípőnek megfelelő állapot alakul ki. A combcsont fejére ható nyomóerő fokozódik, a térdízület külső oldala és a boka is fokozottan terhelődik. Ez az állapot a kopás előtti stádiumnak tekinthető, és az így végzett sporttevékenység bizonyosan problémákat okoz.
Következmények:
- A középső farizom funkciócsökkenését a combpólyafeszítő izom igyekszik kompenzálni, ami hozzájárul a túlterhelődéséhez, és az IT-szalag szindróma kialakulásához.
- A térdízület fájdalma, az ízület gyűrűs rostosporcának (meniszkusz) túlterhelődése, amely végül (vagy hirtelen nagy erőbehatásra) sérülhet is.
- A külső gyűrű nem félhold, hanem inkább korong alakú, ezért sérülékenysége nagyobb. A csípőízületi diszbalansz esetén pedig pont a külső oldal a túlterhelt.
- Bokasüllyedés (lúdtalp), ami ízületi gyulladáshoz és kopáshoz, láb- és talpfájdalomhoz vezet. A talp instabilan zárja a kinetikus láncot, amely gyakran derékfájdalomban nyilvánul meg.
Megelőzés, korrekció:
Iliotibiális- (IT) szalag szindróma
Iliotibiális- (IT) szalag szindróma
A combpólyafeszítő izom részt vesz (a farizommal együtt) a járás folyamatában, a csípőt hajlítja, és a lábat befelé forgatja.
Ha az alsótest izmai közül főként az elülső és hátulsó combizmok, valamint a lábszár vannak edzve, akkor a farizom inaktivvá válhat, és nem pozicionálja a combcsontot a csípőízületben (a combcsont berotál). A combpólyafeszítő izom átveszi a szerepét, és túlterhelődik, inas lemeze, az iliotibiális (IT)-szalag keményedik, és hozzáér a combcsont proximális végén lévő bütyökhöz (lateral epicondyle), és minden lépésnél dörzsölődik hozzá, ami krónikus térdfájdalomhoz vezet. A combcsont berotálása pedig trochanter major fájdalom szindróma kialakulását okozza (oldalsó csípőfájdalom, merevség, feszesség a csípőízületben, sántítás).
A probléma kezelése itt is kettős, egyrészt a túlterhelődött combpólyafeszítő izom nyújtása, másrészt a farizom erősítése a medenceövi diszbalansznál ismertetett módon.
Piriformis szindróma
Piriformis szindróma
A piriformis (körteképű) izom alatt húzódik a test leghosszabb és legvastagabb idege, az ülőideg. Amennyiben a piriformis izom zsugorodik, az ülőideg nyomás alá kerül. A nyomás okozta tünetegyüttes a piriformis szindróma.
- Ilyenkor a fájdalom elsősorban a fartájékon és a comb hátsó területén jelentkezik, de lesugározhat a térdig vagy akár a lábszárba is. A fartájékba, ill. az alsó végtagba sugárzó fájdalom összetéveszthető a porckorong sérv okozta tünetekkel, de derékpanaszokkal általában nem párosul. A fájdalom különösen üléskor fokozódik.
A piriformis izom jellegzetessége, hogy nyújtás hiányában hajlamos túlzottan feszessé válni, ezért javasolt a rendszeres nyújtása (ezzel, ezzel, ezzel vagy ezzel a gyakorlattal).
A combhajlítók működési zavarai
A combhajlítók működési zavarai
A térd hajlításáért, és részben a csípő feszítéséért is felelős combhajlító izmok lehetnek túlterheltek, rövidültek, ill. gyengék is.
- Medenceövi diszbalansz esetén a combhajlítók túlfeszülnek, mivel megnövekszik a terhelésük a kieső izmok (egyenes hasizom, nagy farizom) működésének pótlása miatt. Ilyenkor a combhajlítók nyújtása önmagában nem hoz eredményt (esetleg a túlerőltetés miatt sérüléshez is vezethet), a medenceövi diszbalanszt is meg kell szüntetni.
- A helytelen igénybevétel (mozgáshiányos, ülő életmód vagy kiegyensúlyozatlan sporttevékenység) következtében rövidülhet is. Ez pl. a guggolás során is problémát jelent, az alsó pozíció csak a medence jelentős alábillentésével érhető el, ami szintén fájdalom, sérülés okozója lehet.
- Annak ellenére, hogy a combhajlítók tónusos izmok, és rövidülésre hajlamosak, lehetnek gyengék is (az adott mozgásban részt vevő többi izomhoz képest). Ezért amellett, hogy nyújtani kell őket, az erősítésük is szükséges, hogy ne húzódjanak meg, miközben ellátják a térdízületet stabilizáló, és a csípőt feszítő funkciójukat.
Megelőzés, korrekció:
Szabóizom
Szabóizom
A szabóizom működése hajlítja a csípőt (emeli a lábat), hajlítja a térdízületet, hajlított térdízület mellett a lábszárat a térdízületben befelé forgatja, valamint komplex mozgásként mindezek kombinációja. Rögzített térd mellett billenti a csípőt.
Rövidülése hozzájárul a medenceövi diszbalanszhoz. Túlerőltetés (pl. nagy léptekkel való hosszú gyaloglás vagy kemény talajon történő futás), ill. túlfeszülés (pl. gyors irányváltások labdajátékokban vagy intenzív szumó típusú guggolás, felhúzás) következtében az izom sípcsonti tapadási helye (az ín alatti izomtömlő) fájdalmas, túlérzékeny lehet. Bőr alatti égő, szúró érzés alakulhat ki bárhol az izom mentén, ill. az izom húzódása is bekövetkezhet (akár évekig vissza-visszatérő jelleggel is.)
Megelőzés, korrekció:
Alkar (teniszkönyök, golfkönyök)
Alkar (teniszkönyök, golfkönyök)
A golfkönyök a könyök belső felszínén eredő, az alkar tenyér felőli oldalán végigfutó, és a kezet alkotó csontok valamelyikén tapadó alkari hajlítóizmok túlerőltetése miatt kialakuló állapot. A könyök belső felszíne nyomásérzékennyé válik, a kézfej behajlítása nagyfokú fájdalommal jár, és súlyos esetben a fájdalom nyugalomban sem szűnik.
- Kialakulásának oka lehet az alkar hajlítóizmainak huzamosabb ideig tartó egyoldalú megterhelése, ami az izomegyensúly felbomlását, és végül túl feszes alkarhajlító izmokat eredményez.
Teniszkönyök akkor alakul ki, ha az alkar feszítőizmai vannak túlerőltetve. A könyök külső felszíne fájdalmas, gyulladt. A könyök, a kéz és az ujjak hátrafelé feszítésekor nagyon erős fájdalom jelentkezik.
Megelőzés, korrekció:
Minden olyan tevékenységet szüneteltetni kell, ami a fájdalommal jár. A fájdalom enyhülése után elsősorban a túlfeszült izmok nyújtása a feladat, ill. amennyiben szükséges az alkari izomegyensúly helyreállítása. A hajlítók erősítése fogáserősítő, a feszítők erősítése fordított fogású gyakorlattal.
Vádli (kétfejű lábikraizom, gázlóizom)
Vádli (kétfejű lábikraizom, gázlóizom)
A kétfejű lábikraizom és a gázlóizom (vádli) rövidülése a sarokcsont és az achilles ín fájdalmát, hirtelen nagy erőbehatásra akár az achilles ín szakadását okozhatja.
Teljes mozgástartományban végzett gyakorlatok (különösképpen a megfelelő mélységű guggolás) esetén nem fog megrövidülni, és kiegyensúlyozott erőedzés során túlfeszülni sem. Amennyiben pont a guggolás szükséges mélységének elérése a cél, nyújtható ezzel és ezzel. Jellemzően külön erősítést sem igényel (guggolás, felhúzás során elég terhelést kap), amennyiben mégis igény lenne rá, a hagyományos testépítő álló vagy ülő gyakorlat megfelelő.
Bicepsz
Bicepsz
A bicepsz izom rövidülése teljes mozgástartományon végzett (főleg, ha a test mögé vitt karral végzett gyakorlatot is tartalmaz) edzések mellett nem jellemző. Amennyiben mégis szükséges, nyújtható ezzel.
